Lojális polgárok, óvatos lázadók és stratégák: Hogyan reagálnak a feltörekvő piacok vállalatai az intézményi nyomásra?

📌 Mit tesznek a vállalatok, amikor a szabályok homályosak, a hatóságok kiszámíthatatlanok, és a piac tele van akadályokkal? Egy friss, figyelemre méltó tanulmány a feltörekvő piacok (EM - Emerging Markets) vállalatainak intézményi válaszait vizsgálja – nemcsak a mit, hanem a hogyan és a miért kérdéseire is választ keresve.

Az ügynöki nézőpont újragondolása 👀

A hagyományos megközelítés szerint a vállalatok alkalmazkodnak a környezetükhöz, ahogy egy fa nő az erdőben – arra hajlik, amerre a fény jön. De mi van akkor, ha a fény hol sárga, hol kék, hol meg vakítóan piros? Ez történik a feltörekvő piacokon, ahol az intézményi keretek instabilak, az elvárások homályosak, és a túlélés önmagában is teljesítmény.

Egy új kutatás (Mihailova & Svystunova, 2025) egy problematizáló irodalmi áttekintés segítségével térképezi fel, hogyan reagálnak a feltörekvő piacok vállalatai az intézményi nyomásra – és hogyan valósítanak meg ügynöki cselekvést az alkalmazkodás és az ellenállás határmezsgyéjén.

Három típus – három stratégiai út ✨

A kutatás szerint három fő válaszcsoport különböztethető meg:

1. Lojális polgárok 🧎‍♂️

Ezek a vállalatok alkalmazkodnak az intézményi elvárásokhoz – gyakran azért, mert muszáj. Néhányan automatikusan követik a kulturális mintákat (pl. családi vállalatok), mások stratégiai okokból mutatnak megfelelést, hogy erőforrásokat nyerjenek vagy elkerüljék a büntetést.

Taktikáik: megszokás, utánzás, stratégiai megfelelés.
Motivációjuk: túlélés, legitimitás, támogatás.

2. Proaktív moderáltak 🧠🤝

Ezek a cégek nem nyelik le vakon az elvárásokat – tárgyalnak, egyezkednek, kiegyensúlyoznak. Olyan válaszokat alkalmaznak, mint az intézményi hézagok „kitöltése”, kapcsolati hálók építése, CSR stratégia vagy állami szereplőkkel való párbeszéd.

Taktikáik: kompromisszumkötés, kiegyensúlyozás, stratégiai szövetségek.
Motivációjuk: rugalmasság, reputáció, hosszú távú stratégia.

3. Lázadók 🕶🔥

A legérdekesebb – és legritkább – csoport azokból áll, akik aktívan szembemennek az intézményi nyomással. Ők manipulálnak, megkerülnek, sőt alakítanak intézményeket. Van, aki külföldre menekül az elnyomás elől (ún. „escape strategy”), mások politikai kapcsolatokkal változtatják meg a játékszabályokat.

Taktikáik: elkerülés, manipuláció, intézményi vállalkozás.
Motivációjuk: függetlenség, innováció, piacformálás.

Miért fontos ez a perspektíva? 🎯

A kutatás egyik legnagyobb érdeme, hogy kettős ügynöki dimenziót alkalmaz:

• Egyrészt, hogyan viszonyul a vállalat az intézményhez (konformitás vs. ellenállás),
• Másrészt, hogyan mozgósítja saját belső képességeit (reaktív alkalmazkodás vs. proaktív stratégia).

Ez a szemlélet lehetővé teszi, hogy árnyaltabban értsük meg a vállalati döntéshozatalt – különösen olyan közegben, ahol a „játék szabályai” folyamatosan változnak.

Tanulságok vezetőknek és kutatóknak 👩‍💼📚

• A megfelelés nem mindig passzív – lehet tudatos és stratégiai.
• A lázadás nem anarchia – lehet piacformáló és előremutató.
• Az intézmények nem betonból vannak – formálhatóak, alakíthatóak.
• A vezetők nem csupán követik az eseményeket – sokszor ők maguk az esemény.

📚 Ez a cikk egy kivonat az alábbi kutatás alapján készült:

Mihailova, I., & Svystunova, L. (2025). An agency perspective on organizational responses to institutions: A problematizing review of emerging market firms’ responses. Journal of Business Research, 186, 114975.
DOI: 10.1016/j.jbusres.2024.114975