Amikor a jó szándék kevés

Egy svéd közlekedési innováció kudarca tanulságul szolgálhat mindannyiunknak 🚲🚌

Hogyan lehet, hogy egy környezettudatos, technológiailag ígéretes közlekedési projekt megbukik – annak ellenére, hogy mindenki “jót akart”? A válasz sokkal emberibb, mint hinnénk.

Svédország egyik közepes méretű városában, Middletownban 2018-ban elindult egy ambiciózus kezdeményezés: egy olyan közlekedési rendszer kialakítása, amelyben a tömegközlekedés, a kerékpármegosztás, az autómegosztás és más alternatívák egyetlen platformon keresztül elérhetők – egyszerűen, kényelmesen, fenntartható módon. Az ötlet neve: Mobility-as-a-Service, azaz mobilitás mint szolgáltatás.

A projekt mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A végeredmény: kiábrándultság, széthullott együttműködés, félbemaradt fejlesztés.

Nem a technológia, hanem az emberek buktatták el

A Linköpingi Egyetem friss kutatása mélyrehatóan elemezte, mi történt. A válasz riasztóan ismerős: a projekt azért fulladt kudarcba, mert a résztvevők nem voltak képesek kilépni a saját buborékjukból.

A tanulmány kulcsfogalma a „design-orientált stakeholder elköteleződés” (DOSE) – magyarul leegyszerűsítve: az, hogy ki mennyi energiát és erőforrást hajlandó beletenni egy közös ügybe, és ki mennyire csak a saját érdekeit nézi.

A kutatók háromféle hozzáállást különítettek el:

• 👀 Önreflexív részvétel: aki képes felismerni, hogy a rendszeren belül másokhoz is kapcsolódik, és kész újragondolni a saját szerepét.
• 🔧 Alkotó részvétel: aki aktívan részt vesz a közös jövő megtervezésében.
• 🛑 Megőrző részvétel: aki csak a jelenlegi pozícióját akarja megvédeni, és inkább akadályozza a változást.

A legtöbben ez utóbbiba estek.

„Miért engedném be a versenytársakat?” – A szerepvakság csapdája

A tanulmány szerint a kudarc egyik fő oka az volt, hogy a legtöbb szereplő egyszerűen képtelen volt elképzelni magát egy másfajta rendszerben. Ez a kutatók szavaival: „szerepvakság”.

A városi közlekedési vállalat például úgy érezte, nincs szüksége partnerekre. Ők a főszereplők, a többi csak zavaró tényező. Egy interjúban el is hangzott:

„Miért csatlakozzak? Nekem így is megvan az utasom.”

Más cégek, például egy technológiai startup vagy egy lakásbérbeadó vállalat, épp ellenkezőleg: nem tudták, milyen szerepet kellene betölteniük, és ezért visszariadtak a részvételtől. Ezt nevezték a kutatók „szerepbizonytalanságnak”.

A lendület elfogy, a projekt összeomlik

Kezdetben mindenki lelkes volt. A városvezetés elindította a projektet, összehívta a partnereket, forrást szerzett. Aztán jöttek a mindennapi egyeztetések, a konfliktusos célok, a ki nem mondott feszültségek. A résztvevők sorra hátráltak ki, és végül senki sem maradt, aki valóban vitte volna tovább az ügyet.

Az egyik partner így fogalmazott:

„A politikusok lecserélték a parkolócég vezetőjét, mert a projekt nem illett az új irányvonalhoz. Innentől kezdve megállt minden.”

Mit tanulhat ebből egy magyar város? 🇭🇺

A svéd példa intő jel lehet minden önkormányzat, közlekedésszervező, vagy városi fejlesztő számára. A kulcs nem a technológia, nem is a pénz – hanem az emberek, és az, hogy képesek-e valóban együtt gondolkodni.

Néhány megfontolandó tanulság:

• 🧠 Önreflexió nélkül nincs változás – Minden szereplőnek el kell gondolkodnia azon, hogyan illeszkedik a nagy egészbe.
• 💬 A valódi együttműködés túlmutat a szerződéseken – Ha nincs közös vízió, a közös projekt csak látszat.
• 📊 A részvételt mérni kell – A kutatók javaslata: figyeljük, ki mennyi energiát tesz bele – és mikor kezd kihátrálni.

Zárszó: a jövő városát nem lehet egyedül felépíteni 🏙️

A Middletown MaaS története nem technológiai bukás – hanem emberi. Egy figyelmeztetés arra, hogy az együttműködés nem pusztán jó szándék kérdése, hanem tudatos, reflektív, következetes munka.

Ahhoz, hogy a jövő városait valóban fenntartható módon formáljuk, előbb önmagunkon kell változtatnunk. Ez a legnehezebb – és talán a legfontosabb lépés.

📚 Ez a cikk a következő tudományos publikáción alapul: Flaig, A., Guyader, H. & Ottosson, M. (2025). Design-Oriented stakeholder engagement in service ecosystems. Journal of Business Research, 191, 115255.
Elérhető az Elsevier oldalán.